Nemrég megnéztem a Napfivér, Holdnővér című filmet néhány kedves barátommal együtt. A film címe arra emlékeztetett, hogy az emberek életfelfogása milyen sokat változott az idők folyamán. Régen a természethez közel élő emberek gyakorlatilag semmit nem láttak halott anyagnak; felfogásuk szerint minden megnyilvánulás mögött egy személy állt, akivel kapcsolatba lehet kerülni. A Nap, a Hold, a csillagok, a hegyek, az ég, a folyók és tengerek mind személyiséggel rendelkeztek. Jelenleg sok ember elavult hiedelemnek tekinti az ilyen gondolkodást, de szerencsére sokan vannak azok is, akik belefáradtak napjaink pusztító és sivár materializmusába, és az emberiség időtlen bölcsességében keresik a megoldást. A fent felvázolt felfogás minden ősi nép szemléletéhez hozzátartozott, és közelebb kerülhetünk megértéséhez, ha megfelelő nézőpontból közelítünk hozzá, és ennek megfelelően először a lelket próbáljuk megérteni. A lélek létezését manapság sokan vitatják, de elfogadása nélkül nem találunk magyarázatot a tudat és az élet egyedi természetére. A tradicionális felfogás szerint nem az anyag kombinációja hozza létre a tudatos élőlényt, hanem éppen ellenkezőleg, a lélek energiájának köszönhető minden anyagi megnyilvánulás. Ahogyan a parányi lelkek létezésének köszönhető az élőlények születése és élete, a Legfelsőbb Lélek az, aki létrehozta és működteti a teljes anyagi megnyilvánulást a bolygókkal, csillagokkal és galaxisokkal együtt. A lélek láthatatlan, de a tudat érzékelésén keresztül megérthetjük, hogy létezik. Ha valaki kellő nyitottsággal és őszinteséggel közelít ezekhez a tanításokhoz, akkor fokozatosan egy magasabb tudatszintre juthat el.