Ma nagyon szép gondolatokat olvastam a Mahábháratából a tettek törvényszerűségeiről, amelyeket szeretnék másokkal is megosztani:

"Cselekvés nélkül nem érheti el a céljait ebben a világban. Noha végső soron mindent a sors határoz meg, az ember nem bízhatja magát kizárólag a sorsára. A legmagasztosabb célokat csak az érheti el, aki teljes tudással rendelkezik az ok és az okozat összefüggéseiről, ugyanakkor nem ragaszkodik a tettei eredményéhez. Ha akár tudatlanságból, akár félelemből tétlen marad az ember, nem érhet el sikert."

"Még az isteni gondviselés is teret enged az ember szabad akaratának, amikor kirója rá a tetteiért járó visszahatásokat. Azzal ugyanis mindenkinek számolnia kell, hogy a cselekedetei következményekkel járnak. Az anyagi ragaszkodástól elvakult ember nem látja, mibe sodorják tettei, ám a gondviselés minden esetben kiszabja a megérdemelt visszahatásokat."

"A földműves elveti a magot, aztán várja, mikor arathat. Ugyanígy, az erénynek és az igazságnak is idő kell, hogy meghozza gyümölcsét. Ne kételkedj ebben az igazságban."

A Mahábhárata India egyik ősi eposza.