A Védikus Asztrológia (másnéven Indiai Asztrológia vagy Dzsjotis) célját és helyes alkalmazását egyedül a Védáknak, India õsi írásainak a tanításával összefüggésben lehet igazán megérteni. Ha a tudást nem alkalmazzuk megfelelõen, nem nyerhetjük el annak a teljes hasznát. Ezért megpróbálok egy jól érthetõ magyarázatot adni errõl a témáról, szigorúan a Védák hagyományos felfogására támaszkodva.
Céljainkat és tetteinket nagyban meghatározza, hogy miképpen gondolunk önmagunkra és a körülöttünk lévõ világra. Manapság az a legelterjedtebb nézet, melyben pusztán a fizikai testünkkel azonosítjuk magunkat, és a világra is úgy tekintünk, hogy egyedül a testi, valamint a testen keresztül megnyilvánuló érzelmi vágyaink beteljesítését szolgálja. De a Védák tanításai szerint valójában az anyagtól különbözõ szellemi élõlények vagyunk. Csak átmenetileg élünk az anyagi testben, és amikor a jelenlegi testünk megsemmisül, újra meg fogunk születni egy másik testben. Ezért az a felfogás, amelyben az ember elfeledkezik valódi énjérõl, és egyedül a testével azonosítja magát, csupán illúzió.
A Védák tanításai szerint a szellemi lélek a Legfelsõbb Lélek parányi szerves része, és három fõ tulajdonsága van: az örök lét, a teljes tudás és boldogság. Amikor a parányi lélek rosszul használja a szabad akaratát, és fellázad a Legfelsõbb Személy akarata ellen, hogy tõle függetlenül éljen, az anyagi természet hatása alá kerül, és megszületik egy anyagi testben.
Ahogyan az alvó ember az álmaiban elképzelt testnek megfelelõen cselekszik, és azt a testet önmagának tekinti, úgy azonosítja magát az ember jelenlegi testével is, amit a múltban elkövetett tettei következtében kapott, és közben elfeledkezik valódi kilétérõl. Ez a tudatlanság sokféle szenvedés forrása.
Az élõlény a durva fizikai testén túl rendelkezik egy finomabb anyagi testtel is, melyet tizenhat rész alkot: az öt tudásszerzõ érzék, az öt cselekvõ érzék, az érzékek öt tárgya és az elme. A finom testben végbemenõ folyamatok révén fejleszti ki és hagyja el az élõlény a durva testeket. Ezt a folyamatot nevezik lélekvándorlásnak.
Az anyagi természet háromféle módon hat a megtestesült élõlényekre: a jóság, a szenvedély és a tudatlanság kötõerõin keresztül. A jóság minõségére harmónia, boldogság és tudás, a szenvedélyre vég nélküli sóvárgás és fáradhatatlan törekvés, a tudatlanságra pedig illúzió, kedvetlenség és durva viselkedés jellemzõ. A kötõerõk tulajdonságai alapján fel lehet ismerni, hogy egy emberre éppen melyik hat erõsebben a három közül.
Akik a jóság kötõerejében vannak, azok kultúrált és felvilágosult emberek, akik tisztában vannak a világ törvényeivel és a tetteik hosszútávú következményeivel, ezért a helyesen megválasztott cselekedeteik által egyre jobb helyzetbe emelkednek, és végül a magasabb bolygórendszerekben születnek újjá, hogy ott hosszabb és boldogabb életet éljenek. A szenvedély kötõerejének hatása alatt álló személyek mindig a saját céljaikkal vannak elfoglalva, és keményen dolgoznak azok eléréséért, ezért az emberi lények lakta bolygókon születnek meg, ahol nagyjából egyenlõ mértékben tapasztalnak boldogságot és szenvedést is. Akikre a sötétség kötõereje hat, azok tudatlanságuk miatt, és mert pusztán az alacsonyabb rendû ösztöneik irányítják õket, a saját tetteik következményeitõl szenvednek, és az állatok között születnek újjá. Ez a karma törvénye; mindenki a saját szerencséjének a kovácsa, és egyedül tõle függ, hogy mit ér el.
Az anyagi természetben a tudatlanság hatása alatt az élõlény néha férfi, néha nõ, néha emberi lény, néha félisten, madár, vagy valamilyen más állat testében születik meg. Téves az a felfogás, mely szerint egy emberi testben élõ lélek nem születhet meg alacsonyabb szinten. Ez egyedül attól függ, hogy elméjét milyen kötõerõk befolyásolják. Az embernek saját sorsa alakításában nagy felelõssége van, ezért tudásra van szüksége, hogy helyesen cselekedhessen és annak birtokában egy jobb jövõ felé haladjon. Ezt a tudást nagyon szépen összefoglalja a Bhagavad-Gíta, India bölcsességének lényege.
A megtestesült élõlény, aki képtelen uralkodni az érzékein és az elméjén, arra kényszerül, hogy akarata ellenére az anyagi természet kötõerõinek hatására cselekedjen. Az élõlény saját gyümölcsözõ cselekedeteinek hálójába bonyolódik, és képtelen kiszabadulni onnan.
Bármilyen anyagi testben is szülessen meg az élõlény, soha nem szabadulhat meg a négyfajta szenvedéstõl, a születéstõl, a betegségtõl, az öregségtõl és a haláltól. Ezért a megtestesült állapot nem a lélek természetes helyzete.
Néha szenvedünk, mert egy tigrist látunk álmunkban vagy egy kígyót egy látomásban, valójában azonban nincsen ott sem tigris, sem kígyó. Elképzelünk egy helyzetet álmunkban, és csak azért, mert valóságosnak hisszük, szenvedünk tõle. Ehhez hasonlít az élõlény helyzete az anyagi világban. Az élet szenvedésein csak úgy lehet enyhíteni, ha felébredünk álmunkból, ezért az élõlény igazi érdeke az, hogy kiszabaduljon a tudatlanságból, ami miatt el kell szenvednie az ismétlõdõ születést és halált, és visszatérjen eredeti lelki helyzetébe, ahol örökké, teljes tudás birtokában és tökéletes boldogságban élhet.
Minden szellemi lélek örök és változatlan egyéniséggel rendelkezik, de a természet kötõerõinek hatása alatt anyagi életfelfogása és természete születésrõl-születésre változik. A horoszkópban a személyiség elemzése az élõlény anyagi létezése során szerzett természetét mutatja meg. Ezzel segít abban, hogy felismerjük valódi énünket, és össze tudjuk hangolni az anyagi szükségleteinket a lelki fejlõdést célzó tetteinkkel, hogy ezáltal zavartalanul tudjunk elõrehaladni a lelki megvalósítás ösvényén.
A Védikus Asztrológia segítségével megtudhatjuk, milyen karmát hoztunk magunkkal elõzõ életeinkbõl, és ez hogyan befolyásolja a jelenlegi életünket. Azt, hogy miképpen teljesedik be a karmánk, a jelen életünkben hozott döntéseink is befolyásolják, ezért a védikus bölcsességen alapuló tanácsadás az anyagi és a lelki fejlõdésre törekvõ embereknek egyaránt hasznos segítséget nyújt.
