HTML

Indiai asztrológia

A csillagok állásából megismerheted a karmádat, megtudhatod, hogy milyen természettel és képességekkel rendelkezel, milyen élethelyzeteket tartogat számodra a jövő, és hogyan tudsz jobban élni a lehetőségeiddel.

Rovatok

1%

Linkblog

Miner

Feedek

LÁTSZAT-BÖLCSESSÉG: AZ ÚT A FONTOS, NEM A CÉL

2014.02.01. 18:44

Sokszor halljuk manapság azt mondást, miszerint nem a cél a fontos, hanem a folyamat vagy az út. Ez egyike azon manapság divatos szólamoknak, amelyeket úton-útfélen hallhatunk. Számomra kezdettől fogva nagy ostobaságnak tűnt, valami olyasminek, mintha az emberek egy rég elfelejtett bölcsességet idézgetnének anélkül, hogy értenék annak a valódi jelentését. Ráadásul a megértés hiányában még a szavakat is rosszul fűzik össze, amitől a mondat teljes mértékben értelmetlenné válik. A helyes és helytelen cselekvés témaköre szorosan kapcsolódik karma törvényéhez és a védikus asztrológiához, ezért fontosnak tartom tisztázni az alapfogalmakat a Védák nézőpontjából.

A védikus bölcsesség szerint a cselekvésben a cél, pontosabban a jól megválasztott cél igenis nagyon fontos. Az eredmény az, amihez nem szabad túlságosan ragaszkodni. A célt és az eredményt meg kell különböztetnünk egymástól. A tetteink eredményeit senki nem képes előre garantálni, mert ez rajtunk kívül álló okoktól is függ. A cél viszont nélkülözhetetlen, mert az ember értelmes lény, akinek célra van szüksége, hogy kibontakoztassa az életében rejlő legjobb lehetőségeket.  A cél közvetlenül a legfontosabb értékeinkből következik, irányt mutat a számunkra, és értelmet ad a létezésünknek. Méltó cél nélkül az ember hasztalanul bolyong a világban, nem találva helyét és rendeltetését. Sajnos az emberek többségére a gyümölcsöző életfelfogás jellemző, és ezért számukra a cél nem több, mint valamilyen kézzelfogható eredmény, amit a jövőbeli boldogság reményében meg akarnak szerezni maguknak.

A védikus bölcselet szerint az igazi cél azonban sokkal több valamilyen eredmény megszerzésénél. Az értelmes ember természeténél fogva érdeklődik az élete célja és értelme felől. Az ember először megérti az életcél fontosságát, aztán elkezd kutatni utána, majd miután rátalált, hozzá igazítja az életét, hogy ez által egy magasabb rend harmóniájának részévé válhasson, és ez által beteljesedhessen az élete. Ez a felfogás leginkább a régi hagyományos társadalmakra jellemző, amelyekben az emberek parányinak érzik magukat a természet erőivel, Istennel vagy az istenekkel szemben, ezért természetes számukra, hogy egy szerény és alkalmazkodó életformát kövessenek, amelyet a magasabb erők vagy tekintélyek által kinyilvánított cél szolgálata nemesít és emel fel. Az ilyen emberek mélyen bíznak a nagy személyiségek iránymutatásában és vezetésében. Úgy tekintik, hogy a létezésünk ajándék, ezért a létezésünk értelméről szóló tudást is felülről kapjuk.

Az ilyen nézetek persze nem tetszenek az olyan embereknek, akik a teljes és mindenféle korlátoktól mentes szabadságban - vagyis a szabados és önkényes életben - keresik a beteljesülést. A felvilágosodásnak címkézett korszak nézeteinek követői arra törekedtek, hogy a hagyományos nézeteket, értékeket és életformát megsemmisítsék. Sajnos eléggé eredményesen tették ezt, a hagyományos kultúra és életmód az egész világon pusztulóban van.

Felmerülhet a kérdés, hogy mit jelentsen az, hogy nem szabad túlságosan ragaszkodni az eredményhez? Amikor az ember valóban nemes és méltó célért hoz áldozatokat, az mindenképpen nemes és értékes tett, még akkor is, ha a törekvés közvetlenül nem jár kézzelfogható eredménnyel. Hosszú távon az ilyen törekvés mindenképpen eredményes, mert hozzájárul a lélek megtisztulásához és felemelkedéséhez. Ezzel szemben az önző és kicsinyes célokért végzett tettek még akkor is kudarcnak tekinthetők, ha anyagi szempontból nagyon sikeresek. Az ilyen eredmények megszerzése és birtoklása csak még mélyebbre rántja az illetőt az egoizmus mocsarába, ami hosszútávon további súlyos hibákhoz és bukáshoz vezet.

A cselekvő érdekénél magasabb célért hozott áldozatok olyan fontosak, hogy még akkor is értékessé teszik a törekvést, ha az valamilyen okból befejezetlen marad, vagy ha még az is kétséges, hogy elérhető-e valaha? Ezzel szemben a cél nélküli törekvés sehova nem vezet. Lehet, hogy ha össze akarjuk hasonlítani a kettőt, akkor arra a következtetésre jutunk, hogy az út fontosabb a célnál, de az út helyes cél nélkül értelmetlenné és haszontalanná válna, ezért végső soron mind a kettő nagyon fontos, és elválaszthatatlanok egymástól. Mindenesetre amíg nincsen meg a cél, addig az út lényege is a cél keresése.

Ha céltalannak érzed az életedet, akkor itt az idő, hogy elkezd a keresést. Ne hallgass azokra a hangokra, amelyek azt mondják, hogy nincsen igazság, vagy ha van is, nem lehet elérni. Az ember egyik legkiválóbb képessége az értelme, amit nem szabad kishitűen veszni hagyni azáltal, hogy csupán hétköznapi és kicsinyes célok elérése érdekében használjuk. Kövesd azt a forrást, amelyikben a legjobban bízol. A legjobb forrás, amit az élet értelme utáni kutatáshoz ajánlhatok, India ősi védikus irodalma, különösen a Bhagavad-Gítá, amely minden bölcsesség esszenciáját tartalmazza.

Sokszor halljuk manapság azt mondást, miszerint nem a cél a fontos, hanem a folyamat vagy az út. Ez egyike azon manapság divatos szólamoknak, amelyeket úton-útfélen hallhatunk. Számomra kezdettől fogva nagy ostobaságnak tűnt, valami olyasminek, mintha az emberek egy rég elfelejtett bölcsességet idézgetnének anélkül, hogy értenék annak a valódi jelentését. Ráadásul a megértés hiányában még a szavakat is rosszul fűzik össze, amitől a mondat teljes mértékben értelmetlenné válik. A helyes és helytelen cselekvés témaköre szorosan kapcsolódik karma törvényéhez és a védikus asztrológiához, ezért fontosnak tartom tisztázni az alapfogalmakat a Védák nézőpontjából.

A védikus bölcsesség szerint a cselekvésben a helyes és méltó cél igenis nagyon fontos. Az eredmény az, amihez nem szabad túlságosan ragaszkodni. A célt és az eredményt meg kell különböztetnünk egymástól. A tetteink eredményeit senki nem képes előre garantálni, mert ez rajtunk kívül álló okoktól is függ. A cél viszont nélkülözhetetlen, mert az ember értelmes lény, akinek célra van szüksége, hogy kibontakoztassa az életében rejlő legjobb lehetőségeket.  A cél közvetlenül a legfontosabb értékeinkből következik, irányt mutat a számunkra, és értelmet ad a létezésünknek. Méltó cél nélkül az ember hasztalanul bolyong a világban, nem találva helyét és rendeltetését. Sajnos az emberek többségére a gyümölcsöző életfelfogás jellemző, és ezért számukra a cél nem több, mint valamilyen kézzelfogható eredmény, amit a jövőbeli boldogság reményében meg akarnak szerezni maguknak.

A védikus bölcselet szerint az igazi cél azonban sokkal több valamilyen eredmény megszerzésénél. Az értelmes ember természeténél fogva érdeklődik az élete célja és értelme felől. Az ember először megérti az életcél fontosságát, aztán elkezd kutatni utána, majd miután rátalált, hozzá igazítja az életét, hogy ez által egy magasabb rend harmóniájának részévé válhasson, és ez által beteljesedhessen az élete. Ez a felfogás leginkább a régi hagyományos társadalmakra jellemző, amelyekben az emberek parányinak érzik magukat a természet erőivel, Istennel vagy az istenekkel szemben, ezért természetes számukra, hogy egy szerény és alkalmazkodó életformát kövessenek, amelyet a magasabb erők vagy tekintélyek által kinyilvánított cél szolgálata nemesít és emel fel. Az ilyen emberek mélyen bíznak a nagy személyiségek iránymutatásában és vezetésében. Úgy tekintik, hogy a létezésünk ajándék, ezért a létezésünk értelméről szóló tudást is felülről kapjuk.

Az ilyen nézetek persze nem tetszenek az olyan embereknek, akik a teljes és mindenféle korlátoktól mentes szabadságban - vagyis a szabados és önkényes életben - keresik a beteljesülést. A felvilágosodásnak címkézett korszak nézeteinek követői arra törekedtek, hogy a hagyományos nézeteket, értékeket és életformát megsemmisítsék. Sajnos eléggé eredményesen tették ezt, a hagyományos kultúra és életmód az egész világon pusztulóban van.

Felmerülhet a kérdés, hogy mit jelentsen az, hogy nem szabad túlságosan ragaszkodni az eredményhez? Amikor az ember valóban nemes és méltó célért hoz áldozatokat, az mindenképpen nemes és értékes tett, még akkor is, ha a törekvés nem jár kézzelfogható eredménnyel. Lelki értelemben véve, az ilyen törekvés mindenképpen eredményes, mert hozzájárul a lélek megtisztulásához és felemelkedéséhez. Ezzel szemben az önző és kicsinyes célokért végzett tettek még akkor is kudarcnak tekinthetők, ha anyagi szempontból nagyon sikeresek. Az ilyen eredmények megszerzése és birtoklása csak még mélyebbre rántja az illetőt az egoizmus mocsarába, ami hosszútávon további súlyos hibákhoz és bukáshoz vezet.

A cselekvő érdekénél magasabb célért hozott áldozatok olyan fontosak, hogy még akkor is értékessé teszik a törekvést, ha az valamilyen okból befejezetlen marad, vagy ha még az is kétséges, hogy elérhető-e valaha? Ezzel szemben a cél nélküli törekvés sehova nem vezet. Ha még nem találtad meg életed végső célját és vezérelveit, akkor itt az idő, hogy elkezd a keresést. Ne hallgass azokra a hangokra, amelyek azt mondják, hogy nincsen igazság, vagy ha van is, nem lehet elérni. Az ember egyik legkiválóbb képessége az értelme, amit nem szabad kishitűen veszni hagyni azáltal, hogy csupán hétköznapi és kicsinyes célok elérése érdekében használjuk. Kövesd azt a forrást, amelyikben a legjobban bízol. A legjobb forrás, amit az élet értelme utáni kutatáshoz ajánlhatok, India ősi védikus irodalma, különösen a Bhagavad-Gítá, amely minden bölcsesség esszenciáját tartalmazza.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csillagzat.blog.hu/api/trackback/id/tr995793116

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.