Sokakban felmerül a kérdés, hogy lehet-e az asztrológia működőképességét tudományosan bizonyítani. Én már többféle ilyen kutatásról is hallottam, de egyik sem tűnt igazán alaposan és igényesen elvégzettnek. Mi, a védikus asztrológia művelői, ezt a tudást tudományosnak tartjuk, de nem feltétlenül abban az értelemben, amit a modern tudományok művelői értenek ez alatt. Hiteles tudománynak tartjuk, mert hiteles forrásból ered, és mert a tapasztalataink is alátámasztják, hogy valódi tudás. Azonban ez sokszor nem elég a modern felfogás szerint gondolkodó emberek számára, ezért felmerülhet az igény, hogy bemutassuk a működőképességét a modern tudományosság módszereivel is.
Mit is értenek manapság a tudományos magyarázat alatt? Ha történeti szempontból vizsgáljuk a kérdést, a mai értelemben vett tudomány az után alakult ki, hogy a műveltségben elterjedt a matematikai használata, és a mérés mint módszer, amely segítségével a természeti jelenségeket számszerűsíteni lehet. Előtte is volt az európai műveltségben egyfajta tudomány, amit skolasztikának nevezünk, és ami az antik tudás átadásán és továbbfejlesztésén alapult. Arisztotelész nyomán a természettudományok alapjává a megfigyelés, a gondolkodás, az elméletek felállításának és ellenőrzésének módszere lett. Azonban a modern tudomány csak később, a fejlett matematikai módszerek és a természeti jelenségeket számszerűvé alakító mérések elfogadásával jött létre. A tudományos elmék általában azért nem tekintik az asztrológiát tudománynak, mert nem látják, hogy a fenti módon lett volna létrehozva, és megismételhető mérésekkel lenne alátámasztva.
Én személy szerint látok egy másik okot is: azért sem fogadják el az asztrológiát tudománynak, mert nem illik bele az ő tudományos szemléletükbe és világképükbe. Olyan sokféle tudomány lett kifejlesztve és ezek többé-kevésbé egy egységes egésszé állnak össze a fejekben. Az ő meglátásuk szerint az asztrológia nem illik bele ebbe a teljes képbe, vagy akár összeegyeztethetetlennek tűnik a meggyőződéseikkel. Így működik az emberi elme. Nem csak azt nézi, hogy egy állítás magában megállja-e a helyét, hanem azt is, hogy mennyire illik bele az egyénnek a valóságról alkotott nagyobb elképzelésébe. Ha nem illik bele, akkor általában elutasításra kerül, mert az ember csak akkor vállalkozik a teljes világképének és gondolkodásmódjának megváltoztatására, ha erre nagyon nyomós oka van.
Persze a modern tudomány nem igazán egységes, sőt, eleve sok-sok tudományterületre van szabdalva, és úgy tűnik, hogy helyenként még az egyes tudományágak részei között is ellentmondások vannak (például a fizikán belül a relativitáselmélet és a kvantumfizika között). De bizonyos meggyőződések, megközelítési módok és módszerek mégiscsak közösek, és az a hit is, miszerint a tudomány objektív, és az általa szerzett tudás egy jobb élethez vezet. Véleményem szerint ezek adják a tudomány egységét.
A fenti gondolatok persze egytől-egyig megkérdőjelezhetőek, és a tudományfilozófia, az ismeretelmélet és a tudománytörténet művelői már sokszor rámutattak erre. Sajnos azonban ezeket a gondolatokat csak kevesen ismerik. Ezzel szemben a természettudományok alapjait és szemléletmódját az emberek gyerekkoruktól kezdve magukba szívják az iskolában, az ismeretterjesztés csatornáin át, és a körülöttük élő emberektől. Így mire felnőnek, általában nem is képesek, vagy nem látják értelmét hogy másképp gondolkozzanak. A felfogás annyira megszilárdul bennük, hogy sarokpontjait magától értetődőnek tekintik, és minden olyan magyarázat, ami ezekkel ellenkezik, képtelenségnek tűnik számukra.
Az fentebb említett tudományágak képviselői rámutattak egy fontos dologra: a valóságot több szempontból is lehet értelmezni, és a kérdéseinkre többféle értelmes és bizonyítható magyarázatot is fel lehet állítani. Az én nézetem szerint a tudás mindig két részből áll össze: az egyik a tudatos létező, aki megpróbál választ keresni a kérdéseire, a másik pedig a világ és a létezés, amelyre a kérdései irányulnak. Manapság a tudatos létezőt hajlamosak kihagyni a képből. Sőt, azt tekintik objektív tudásnak, amikor azt a szubjektivitása miatt megpróbálják kizárni a tudás folyamatából. Pedig kizárni igazából lehetetlen, hiszen ő a "tudó". A tudás abból a személyből indul ki, aki tudást akar szerezni. Különböző megközelítéssel, gondolkodásmóddal és motivációval egészen másfajta következtetésekre juthatunk. Mindezek már a kezdetektől befolyásolják, hogy a tudásszerzés folyamata milyen irányba fog haladni, és végül hová fog eljutni. Ezért is mondják, hogy legelőször is "ismerd meg önmagad".
A védikus asztrológia a védák része, amelyek a modern felfogástól teljesen különböző világképet adnak a kezünkbe. A védák egy másik civilizációból származnak, annak a szellemi alapjait képezik. A védáknak és követőiknek megvan a maga felfogása és definíciója arról, hogy mi a hiteles tudomány, és mi nem az. Eszerint a hiteles és "objektív" tudás nem egy a kezdetben tudatlan élőlény megfigyelései és spekulációja által jön létre. A tökéletes tudomány nem is az időben jön létre, hanem a Legfelsőbb Tudatos Lény birtokolja, és ő teszi azt elérhetővé mások számára. A gyakorlatban ez általában azt jelenti, hogy azoktól lehet megszerezni, akik ebbe a tudásba korábban már betekintést nyertek, és a saját életükben megvalósították azt. Nos, a hagyomány szerint a védák könyveit is ilyen tökéletes személyek írták le, és a hagyomány követői ezért a védák állításait tökéletesnek tekintik. Még egyszer hangsúlyozom, ez egy "másik" tudomány, egy másik civilizációból, másfajta felfogás és látásmód alapján, másfajta módszerekkel, és ezért nem kell, hogy megfeleljen a modern tudományosság követelményeinek.
Mi is ez a másfajta felfogás, látásmód és megközelítés? A védák szerint a valóság elsődleges eleme a tudatos élőlény, a lélek, amely nem az anyag terméke, hanem tőle független létező. Ő az, aki érzékeli és megfigyeli a dolgokat, és kialakít valamilyen felfogást róluk, hogy aztán eszerint cselekedjen, és befolyásolja is az őt körülvevő világot. A modern fizika fogalmaival élve azt lehetne mondani, hogy a lélek a megfigyelő, aki nemcsak felfogja és értelmezi, de befolyásolja is a valóságot. A Legfelsőbb Lélek természeténél fogva mindent átható és minden tudás birtokában van. A parányi lelkek megszámlálhatatlanul vannak, és behatárolt létezéssel bírnak. Így aztán a tudás örökké létezik - túl az időn - és a tudásra vágyó lélek nem létrehozza, hanem hallási átvétellel befogadja azt, a megfelelő forrásból, amelyet az ősi hagyományok képviselnek. A tudás megszerzésének folyamatában további fontos elemek a hallottakról való elgondolkodás és annak alkalmazása is.
Természetesen vannak olyan tudományok, amelyeket ki lehet fejleszteni önmagunktól is, kísérletezés és próbálgatás által. Ilyenek a mesterségekhez tartozó tudományok, mint például a fémfeldolgozás vagy a térképészet. Az viszont más kérdés, hogy a létünket érintő alapvető kérdésekre ilyen módon választ lehet-e adni. Úgy gondolom, végső és bizonyos választ biztosan nem. Sőt, még az egyszerűbb tudományokat sem kísérletezgetés útján sajátítjuk el, hanem úgy, hogy keresünk valakit, aki már ért hozzá, és tőle tanuljuk meg. Ez a hatékony és időtakarékos módszer. S ha már mindent elsajátítottunk, amit mástól megtanulhattunk, akkor esetleg kísérletezgetéssel megpróbálhatjuk tovább fejleszteni. Tehát a tudás elsajátítása a gyakorlatban ma sem a kísérletezgetésen alapul, hanem a már létező tudásnak az átvételén.
A védák tudománya a lélekre összpontosít, és nem az anyagra. Ez az egyik legnagyobb különbség a kettő között. A védák tudományának nem az anyag feletti uralkodás a célja, és nem is az életszínvonal javítása. A valódi célja a lélek belső fejlődése, a tudatosság felemelése, a lélek valódi tudatára való ébredése. Ezért ennek a tudománynak teljesen más a megközelítése, mások a módszerei és alapfogalmai is. A védák tudományában például nagy szerepe van a hitnek, az intuitív felismerésnek és a belső lélektani tapasztalatoknak. Ezeket a szavakat a modern tudományban nem túl gyakran halljuk. Olyan ez, mintha két különböző univerzumról beszélnénk, az egyiknek nagyon nehéz megértenie a másikat. Ehhez az egyénnek teljes szemléletváltáson (divatos szóval paradigma váltáson) kellene keresztülmennie, ami nagyon ritka és nehéz folyamat, ilyen csak kevés emberrel történik meg. Nem is csoda, ha sok meg nem értéssel és vitával találkozunk ezen a területen.
Most, miután amennyire tőlem telt, bemutattam a kétféle felfogás közötti különbségeket, szeretnék visszatérni az eredeti kérdésemhez: be lehet-e bizonyítani tudományosan az asztrológia működőképességét? És különösen a védikus asztrológiáét? És hogyan kezdhetnénk hozzá?
Én azt gondolom, hogy igen, be lehet bizonyítani, de hogy végérvényes választ kapjunk, ahhoz először valakinek jól meg kellene terveznie, és végre kellene hajtania egy ilyen kutatást. Az eddigi próbálkozások - legalábbis amikről tudomásom van - túlságosan leegyszerűsítettek és igénytelenek, ezért nem alkalmasak arra, hogy megadják a választ. Az is probléma, hogy a tudomány képviselői nem ismerik eléggé az asztrológiát, és a motivációik sem mindig eléggé tiszták. A másik oldalon az asztrológusok szintén nem ismerik eléggé a modern kutatások módszereit, és részrehajlóak lehetnek. Komoly akadály, hogy nagyon nehéz kellően nagy és megbízható adatbázist létrehozni az egyének születési adataiból és a szükséges életrajzi adataikból.
A védikus asztrológia előnye, hogy meglehetősen sok számítás található benne, ezért megvannak a hagyományos alapok a horoszkóp jelzésainek számszerűsítésére. Ez elengedhetetlen a horoszkópok együttes vizsgálathoz.
Véleményem szerint egy ilyen kutatásban statisztikai módszereket kellene használni. Egyrészt azért, mert maga az asztrológiában a sorsunk nincsen teljesen előre meg határozva, és a szabad akaratunk is befolyásolja a konkrét eredményeket. Emiatt nem olyan értelmezést keresnénk, amely minden egyes esetre tökéletesen ráillik, hanem olyat, amely képes kimutatni a véletlenszerű esetben elvárhatónál jelentősen nagyobb valószínűségeket. Erre való a statisztikai módszer. Ezen túl arra is lehetőséget ad, hogy olyan születési adatokból álló gyűjteménnyel dolgozzunk, amelyben nem lehet teljesen kizárni, hogy téves adatok is szerepelnek (feltéve, hogy ezek egy bizonyos arány alatt fordulnak elő).
Nagyon fontos lenne a vizsgált életterületek megfelelő kiválasztása. Olyan témakört kellene tanulmányozni, amely jól számszerűsíthető, és minél kevésbé a szubjektív megítélés kérdése. Például azt, hogy valakinek boldog volt a házassága/párkapcsolata, vagy nem, nehéz lenne egyértelműen eldönteni. De azt, hogy hány évet élt, már sokkal egyszerűbb.
Azt mondják a sorsunk részben eleve elrendelt, részben pedig a szabad akaratunkon múlik. A sors azt jelenti, hogy ki vannak osztva a kártyalapok, de rajtunk múlik, hogy hogyan játsszuk azokat meg, és végül hová jutunk el. Ezért a szabad akaratnak fontos szerepe van. Másrészt az asztrológus a jó elemzést részben a tudása és logikája által, részben pedig az intuícióját használva hozza létre. Ez felvet néhány komoly nehézséget. Sem a konkrét életeseményekben megnyilvánuló szabad akarat, sem a horoszkóp értelmezésében szerepet játszó intuíció nem számszerűsíthető, ezért a kutatás nem tudná figyelembe venni ezeket. Emellett van egy harmadik probléma is: a használt születési adatok pontosságát sem lehet mindig leellenőrizni, így elkerülhetetlenül keverednek közéjük hibás adatok, amelyek rontják az eredmény pontosságát. Ezért kérdéses, hogy egy tudományos vizsgálat, mely nem tud kezelni két fontos tényezőt, és nem tökéletes adatokból dolgozik, ki tudná-e mutatni az asztrológia működőképes voltát. Legalább a hibás születési adatok problémáját ki kellene tudni zárni. Ha ez nem lehetséges, az azt jelentené, hogy egyedül a kutatás pozitív eredménye lehetne meggyőző, a negatív eredmény viszont minden esetben kérdéses maradna.
A mérések útján való bizonyítás nehézségei az ismeretelméletben is jól ismertek. A következtetések oda vezetnek, hogy semmit nem lehet ilyen módon tökéletesen bizonyítani. Ugyanakkor az is számít, hogy milyen területen alkalmazzuk ezt a folyamatot. Az élettelen anyag működéseiben, például a fizika és a kémia területén nagyon jól működik, mert az eredményeket kiválóan lehet alkalmazni. Vannak azonban a világban sokkal komplexebb jelenségek, amelyeknél az alkalmazás már problémásabb. Ilyenek az élettel, a tudatossággal és a társadalommal kapcsolatos jelenségek. A mérések problémáját veti fel a részecskefizika is, mert a tudatosság befolyásolja a mérés eredményét. Az emberi sors és az asztrológia is egy ilyen komplex, mérésekkel nehezen kezelhető terület.
Én személyesen úgy gondolom, hogy az asztrológia tudományos módszerekkel való bizonyítása talán lehetséges, de amíg valaki nem végzi el a munkát, addig ez csak egy vélemény. A kihívás teljesítése egy egész csoport együttműködését igényelné, mert a munka nagyságát figyelembe véve egy ember erőfeszítése és lehetőségei erre nem elegendőek. Mindenesetre szívesen részt vennék egy ilyen munkában, és bizonyos szinten dolgozok is rajta, bár egyelőre csak a kezdeti fázisnál, a tervezésnél tartok, és egyáltalán nem látom, meddig is fog eljutni a dolog.
